| Carmen 17 (in Hungarian by Devecseri Gábor) |
|
| |
| Available in
Latin,
Brazilian Port.,
Chinese,
Croatian,
Dutch,
English,
Finnish,
French,
Hungarian,
Italian,
Scanned, and
Vercellese. Compare two languages here.
|
|
| |
Ó, Colonia, hagy hidat kívánsz, ünnepi táncod
ropni, mert a te meglevő kis hidad nagyon ingó
deszkalábakon áll s nagyon korhadt már a gerenda,
félsz, hogy összerogy és a tó mély ölébe hanyatlik;
hát legyen hidad és miként óhajtod, legyen oly jó,
járják bár Salisubsilus táncát rajta, erősen
álljon, hogyha elősegítsz egy tréfát örömömre:
Kívánom, hogy egy ismerős polgártársam e hídról
pottyanjon le a mélybe és fejjel hulljon a sárba,
csak tedd meg, hogy ez ott legyen, hol bűzös mocsaradnak
tág örvénye legundokabb s legmélyebbre sodorja.
Szörnyen ostoba ember ő, bölcsebb nála az apja
karján ringva elaltatott kétéves csecsemő is.
Mert elvett feleségül egy bimbózó fiatal lányt -
édesebb ez a kisleány gyöngéd kis gödölyénél,
jobban kéne vigyázni rá, mint szőlőre, ha érett -
ő meg játszani hagyja és azt sem bánja, hová megy,
férfiként se viselkedik, csak, mint egér az árok
mélyén, béna, ha már ligur bárd döntötte a földre,
s úgy hat rá az egész világ, mintha rajta se volna.
Éppilyen, csupa bambaság, nem lát, hallani sem hall,
s arról, hogy maga is van-é, vagy nincs, sincs tudomása.
Most hát fejjel előre csak hulljon vízbe hidadról,
(tompa együgyüsége tán fölriadva elillan)
szennyes, súlyos iszapba és hagyja el tunya lelkét,
úgy, mint vaspapucsát makacs nyúlós sárban az öszvér.
|
|
| © copyright 20-11-2005 by Devecseri Gábor |
|
| |
