| Carmen 61 (in Hungarian by Devecseri Gábor) |
|
| |
| Available in
Latin,
Brazilian Port.,
Chinese,
Croatian,
English,
French,
Hungarian,
Italian, and
Scanned. Compare two languages here.
|
|
| |
Ó, ki
élsz, Urania gyermeke,
s gyönge szűzet a férfihoz
rablasz, ó, Hymenaios, ó,
ó, Hymen, Hymenaios,
ékesítse a homlokod
édesillatu szép szirom,
oltsd fel lángszinü fátyladat,
s vígan jöjj ide, hófehér
lábon sárga saruddal,
serkenj víg napodon hamar,
nászdalt zengeni ne késlekedj,
csengő hangodon énekelj,
talpad verje a föld porát,
csóválj fáklyavirágot.
Mert ma Vinia szép, akár
Cyprusban lakozó Venus,
phryg bíró elibé jövő -
Manlius felesége lesz,
jó jelt kapva, nemes szűz;
fürtös ággal eképp ragyog,
csillog Ázsia mirtusa,
mit Hamadryasok raja
harmat cseppjeivel nevel
játékul magának.
Jer hát, hagyd oda Thespiae
szikláját, a boióti föld
barlangját, melyet ott fölül
nimfa öntöz, a bővizű,
hűsítő Aganippe,
és ki férje után eped,
otthonába vezesd a nőt,
kösd szívét szerelemmel úgy,
mint fát köti-fonja át
szívós és buja repkény.
S tiszta szűzek, akikre még
vár a násznap, együtt velem
mind mondjátok e verseket
mértékben: „Hymen,
ó, Hymen,
ó, Hymen,
Hymenaios”,
hadd jőjjön szivesebben így,
hallva, hogy feladatra már
hívjátok őt, a kegyes Venus
hírnökét, ki az érdemes
nászok összekötője.
Istenek közül egy van-e,
kit szeretve szerelmesek
inkább hívnak? az emberek
többre tartanak? Ó, Hymen,
ó, Hymen, Hymenaios.
Magzatához az agg szülő
téged szólogat, ifju szűz
köntösét neked oldja meg,
téged tisztel az ifju férj,
tőled várva parancsot.
Anyja karjaiból hozott
bimbózó fiatal leányt
adsz karjába a lángoló
ifjúnak, Hymen, ó, Hymen,
ó, Hymen, Hymenaios.
Nélküled sosem éri el
jó hírrel gyönyörét Venus:
és eléri ha azt te is
kívánod. Vetekedni íly
istennel ki merészel?
Nélküled soha gyermeket
ház nem ad, soha sarjadék
nem lesz támasza, csak ha te
kívánod. Vetekedni íly
istennel ki merészel?
És a föld, ha nem ismeri
szentséged, nem ad őröket
védelmül soha, csak ha te
kívánod. Vetekedni íly
istennel ki merészel?
Nyissatok kapuzárakat,
itt a szűz. Ragyogó sörényt
ráznak, nézd, a szövétnekek!
- - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - -
szép szemérem akassza meg:
mégis sír, mialatt figyel,
mert indulnia kell már.
Már ne sírj. Az a félelem
nem gyötörheti lelked, Au-
runculeia, hogy ékesebb
asszony látja az Óceán
napját kelni az égre.
Úgy állsz itt, ahogy illatos
jácint díszlik a gazdag úr
sok szép tarka virága közt.
Csakhogy késel, a nap szökik:
lépj körünkbe, menyasszony.
Lépj menyasszony elő, ha már
úgy tetszik neked is, figyelj
szózatunkra. Arany sörényt
ráznak, nézd, a szövétnekek:
lépj körünbe, menyasszony.
Nem lesz már szive hűtelen,
máshoz nem köti vágya, nem,
nem kerget soha rút gyönyört,
zsenge melledet el sem is
hagyja éjjel a férjed.
Mint borinda a fát, mi ott
nő mellette, körülköti
gyöngéden, te is úgy fonod
őt körül. De a nap szökik:
lépj körünkbe, menyasszony.
Ó. nászágy, te az emberek
- - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - -
hólábú kerevettel.
Mennyi és milyen élvezet
várja véled a férjedet,
tűnő éj idején örül
s napközbeni. De a nap szökik:
lépj körünkbe, menyasszony.
Rajta, fáklyavívő fiúk,
itt leng, látom,
a lángszinű
fátyol. Zengjetek éneket:
„io, Hymen, Hymenaios, ó,
io, Hymen, Hymenaios.”
Már ne késsen a csintalan
fescenníumi tréfaszó,
és dióit a szépfiú
szolgáktól ne tagadja meg,
elpártolt ura tőle.
Ágyastárs fiu, oszd diód
szét a szolgafiúk között,
játszottál eleget vele:
már szolgálja Talasiust.
Gazdád szépe, diót adj.
Nem kellett tanya-küldte nő
tegnap és ma, te szépfiú,
néked: jaj, ma szakálladat
borbély kése kaparja le.
Gazdád szépe, diót adj.
Mondják rólad is, illatos
férj, hogy szépfiudat nehéz
elhagynod, node légy erős.
Io, Hymen, Hymenaios, ó,
io, Hymen, Hymenaios.
Tudjuk, hogy csak az engedett
játék volt öromöd, de most
férj vagy s már ugyanaz tilos.
Io, Hymen, Hymenaios, ó,
io, Hymen, Hymenaios.
És, mit férjed akar, leány,
tőled, meg ne tagadd soha,
hogy másutt ne keresse azt.
Io, Hymen, Hymenaios, ó,
io, Hymen, Hymenaios.
Lásd, kinccsel tele, boldogan
vár rád hitvesed otthona,
engedd, hogy tegye kedvedet
(io, Hymen, Hymenaios, ó,
io, Hymen, Hymenaios),
míg a vénkor elérkezik,
és mindenre igent felel,
bólongatva, fehér feje.
Io, Hymen, Hymenaios, ó,
io, Hymen, Hymenaios.
Jó jellel vigyed át arany
lábacskád a küszöb fölött,
lépj már át a csiszolt kapun.
Io, Hymen, Hymenaios, ó,
io, Hymen, Hymenaios.
Férjed, nézd, odabent hever
bíbor vánkoson, érted ég,
vágyva várakozik reád.
Io, Hymen, Hymenaios, ó,
io, Hymen, Hymenaios.
Őt sem perzseli lankadóbb
láng, mint téged, a tűz szivét
még mélyebben emészti csak.
Io, Hymen, Hymenaios, ó,
io, Hymen, Hymenaios.
Szép karját a leánynak itt
engedd el, te nemes fiú:
férje ágya fogadja már.
Io, Hymen, Hymenaios, ó,
io, Hymen, Hymenaios.
Aggokkal frigyesült derék
asszonyok, ti a zsenge lányt
fektessétek az ágyra jól.
Io, Hymen, Hymenaios, ó,
io, Hymen, Hymenaios.
Most már rajta, jöhetsz, te férj:
nászágyon hever asszonyod,
arca nyiladozó virág,
mint fehér liliom ragyog,
vagy mint sárgaarany mák.
Csakhogy (égbeli istenek
úgy segéljenek!) éppolyan
szép vagy, férj! Venus éppenúgy
gondol rád. De a nap szökik:
rajta, már ne maradj el.
Lám, nem késlekedel sokat,
itt jössz már. A kegyes Venus
pártoljon, mivel azt, amit
kívánsz, nyíltan el is veszed,
szép vágyad sose rejted.
Afrikában a porszemek
számát tudja előbb meg az,
s fénylő csillagokét, aki
számtalan mulatástokat
megszámlálni kívánná.
Kényetekre mulassatok
s gyermeket hamar adjatok.
Nem szabad, hogy az
ősi név
gyermek nélkül enyésszen el:
újhodjék szakadatlan.
Kis Torquatus - a vágyam ez -
édesanyja ölében ül,
kis karját odanyújtja majd
apjának s nevet édesen
félignyílt ajakával.
Apja Manlius:
őreá
üssön; s az, ki nem ismeri,
így ismerje föl; anyja jó
hírét tárja világ elé
arcával csecsemője.
Nemzetsége a jó
anya
hírével legyen
oly dicsért,
mint volt
Telemachos, kinek
anyja, Penelope,
dicső
hírét hagyta örökbe.
Ajtót zárjatok, ó, szüzek,
játszottunk eleget. Derék
házasok, legyen éltetek
szép, élvezze az ifjukort
nemszűnő szerelemben.
|
|
| © copyright 17-10-2011 by Devecseri Gábor |
|
| |
