Welcome
Who is Catullus?   Links
Catullus Forum   Search Translations
 

  Available Hungarian translations:  
 
1 2 2b 3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 14b 15 16 17 21
22 23 24 25 26 27 28 29 30 31
32 33 34 35 36 37 38 39 40 41
42 43 44 45 46 47 48 49 50 51
52 53 54 55 56 57 58 58b 59 60
61 62 63 64 65 66 67 68 69 70
71 72 73 74 75 76 77 78 78b 79
80 81 82 83 84 85 86 87 88 89
90 91 92 93 94 95 95b 96 97 98
99 100 101 102 103 104 105 106 107 108
109 110 111 112 113 114 115 116
 

 Available languages: 
 
Latin
Afrikaans   Albanian   Arabic
Brazilian Port.   Bulgarian   Castellano
Catalan   Chinese   Croatian
Czech   Danish   Dutch
English   Esperanto   Estonian
Finnish   French   Frisian
German   Greek   Gronings
Hebrew   Hindi   Hungarian
Interlingua   Irish   Italian
Japanese   Korean   Limburgs
Norwegian   Persian   Polish
Portuguese   Rioplatense   Romanian
Russian   Scanned   Serbian
Spanish   Swedish   Telugu
Turkish   Ukrainian   Vercellese
Welsh  
 

 Gaius Valerius Catullus     
About Me
Send a Reaction
Read Reactions
 

 
Carmen 61 (in Hungarian by Devecseri Gábor)
<<  •  >>
Available in Latin, Brazilian Port., Chinese, Croatian, English, French, Hungarian, Italian, and Scanned. Compare two languages here.
Ó, ki élsz, Urania gyermeke,
s gyönge szűzet a férfihoz
rablasz, ó, Hymenaios, ó,
ó, Hymen, Hymenaios,

ékesítse a homlokod
édesillatu szép szirom,
oltsd fel lángszinü fátyladat,
s vígan jöjj ide, hófehér
lábon sárga saruddal,

serkenj víg napodon hamar,
nászdalt zengeni ne késlekedj,
csengő hangodon énekelj,
talpad verje a föld porát,
csóválj fáklyavirágot.

Mert ma Vinia szép, akár
Cyprusban lakozó Venus,
phryg bíró elibé jövő -
Manlius felesége lesz,
jó jelt kapva, nemes szűz;

fürtös ággal eképp ragyog,
csillog Ázsia mirtusa,
mit Hamadryasok raja
harmat cseppjeivel nevel
játékul magának.

Jer hát, hagyd oda Thespiae
szikláját, a boióti föld
barlangját, melyet ott fölül
nimfa öntöz, a bővizű,
hűsítő Aganippe,

és ki férje után eped,
otthonába vezesd a nőt,
kösd szívét szerelemmel úgy,
mint fát köti-fonja át
szívós és buja repkény.

S tiszta szűzek, akikre még
vár a násznap, együtt velem
mind mondjátok e verseket
mértékben: „Hymen, ó, Hymen,
ó, Hymen, Hymenaios”,

hadd jőjjön szivesebben így,
hallva, hogy feladatra már
hívjátok őt, a kegyes Venus
hírnökét, ki az érdemes
nászok összekötője.

Istenek közül egy van-e,
kit szeretve szerelmesek
inkább hívnak? az emberek
többre tartanak? Ó, Hymen,
ó, Hymen, Hymenaios.

Magzatához az agg szülő
téged szólogat, ifju szűz
köntösét neked oldja meg,
téged tisztel az ifju férj,
tőled várva parancsot.

Anyja karjaiból hozott
bimbózó fiatal leányt
adsz karjába a lángoló
ifjúnak, Hymen, ó, Hymen,
ó, Hymen, Hymenaios.

Nélküled sosem éri el
jó hírrel gyönyörét Venus:
és eléri ha azt te is
kívánod. Vetekedni íly
istennel ki merészel?

Nélküled soha gyermeket
ház nem ad, soha sarjadék
nem lesz támasza, csak ha te
kívánod. Vetekedni íly
istennel ki merészel?

És a föld, ha nem ismeri
szentséged, nem ad őröket
védelmül soha, csak ha te
kívánod. Vetekedni íly
istennel ki merészel?

Nyissatok kapuzárakat,
itt a szűz. Ragyogó sörényt
ráznak, nézd, a szövétnekek!
- - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - -

- - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - -
szép szemérem akassza meg:
mégis sír, mialatt figyel,
mert indulnia kell már.

Már ne sírj. Az a félelem
nem gyötörheti lelked, Au-
runculeia, hogy ékesebb
asszony látja az Óceán
napját kelni az égre.

Úgy állsz itt, ahogy illatos
jácint díszlik a gazdag úr
sok szép tarka virága közt.
Csakhogy késel, a nap szökik:
lépj körünkbe, menyasszony.

Lépj menyasszony elő, ha már
úgy tetszik neked is, figyelj
szózatunkra. Arany sörényt
ráznak, nézd, a szövétnekek:
lépj körünbe, menyasszony.

Nem lesz már szive hűtelen,
máshoz nem köti vágya, nem,
nem kerget soha rút gyönyört,
zsenge melledet el sem is
hagyja éjjel a férjed.

Mint borinda a fát, mi ott
nő mellette, körülköti
gyöngéden, te is úgy fonod
őt körül. De a nap szökik:
lépj körünkbe, menyasszony.

Ó. nászágy, te az emberek
- - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - -
hólábú kerevettel.

Mennyi és milyen élvezet
várja véled a férjedet,
tűnő éj idején örül
s napközbeni. De a nap szökik:
lépj körünkbe, menyasszony.

Rajta, fáklyavívő fiúk,
itt leng, látom, a lángszinű
fátyol. Zengjetek éneket:
„io, Hymen, Hymenaios, ó,
io, Hymen, Hymenaios.”

Már ne késsen a csintalan
fescenníumi tréfaszó,
és dióit a szépfiú
szolgáktól ne tagadja meg,
elpártolt ura tőle.

Ágyastárs fiu, oszd diód
szét a szolgafiúk között,
játszottál eleget vele:
már szolgálja Talasiust.
Gazdád szépe, diót adj.

Nem kellett tanya-küldte nő
tegnap és ma, te szépfiú,
néked: jaj, ma szakálladat
borbély kése kaparja le.
Gazdád szépe, diót adj.

Mondják rólad is, illatos
férj, hogy szépfiudat nehéz
elhagynod, node légy erős.
Io, Hymen, Hymenaios, ó,
io, Hymen, Hymenaios.

Tudjuk, hogy csak az engedett
játék volt öromöd, de most
férj vagy s már ugyanaz tilos.
Io, Hymen, Hymenaios, ó,
io, Hymen, Hymenaios.

És, mit férjed akar, leány,
tőled, meg ne tagadd soha,
hogy másutt ne keresse azt.
Io, Hymen, Hymenaios, ó,
io, Hymen, Hymenaios.

Lásd, kinccsel tele, boldogan
vár rád hitvesed otthona,
engedd, hogy tegye kedvedet
(io, Hymen, Hymenaios, ó,
io, Hymen, Hymenaios),

míg a vénkor elérkezik,
és mindenre igent felel,
bólongatva, fehér feje.
Io, Hymen, Hymenaios, ó,
io, Hymen, Hymenaios.

Jó jellel vigyed át arany
lábacskád a küszöb fölött,
lépj már át a csiszolt kapun.
Io, Hymen, Hymenaios, ó,
io, Hymen, Hymenaios.

Férjed, nézd, odabent hever
bíbor vánkoson, érted ég,
vágyva várakozik reád.
Io, Hymen, Hymenaios, ó,
io, Hymen, Hymenaios.

Őt sem perzseli lankadóbb
láng, mint téged, a tűz szivét
még mélyebben emészti csak.
Io, Hymen, Hymenaios, ó,
io, Hymen, Hymenaios.

Szép karját a leánynak itt
engedd el, te nemes fiú:
férje ágya fogadja már.
Io, Hymen, Hymenaios, ó,
io, Hymen, Hymenaios.

Aggokkal frigyesült derék
asszonyok, ti a zsenge lányt
fektessétek az ágyra jól.
Io, Hymen, Hymenaios, ó,
io, Hymen, Hymenaios.

Most már rajta, jöhetsz, te férj:
nászágyon hever asszonyod,
arca nyiladozó virág,
mint fehér liliom ragyog,
vagy mint sárgaarany mák.

Csakhogy (égbeli istenek
úgy segéljenek!) éppolyan
szép vagy, férj! Venus éppenúgy
gondol rád. De a nap szökik:
rajta, már ne maradj el.

Lám, nem késlekedel sokat,
itt jössz már. A kegyes Venus
pártoljon, mivel azt, amit
kívánsz, nyíltan el is veszed,
szép vágyad sose rejted.

Afrikában a porszemek
számát tudja előbb meg az,
s fénylő csillagokét, aki
számtalan mulatástokat
megszámlálni kívánná.

Kényetekre mulassatok
s gyermeket hamar adjatok.
Nem szabad, hogy az ősi név
gyermek nélkül enyésszen el:
újhodjék szakadatlan.

Kis Torquatus - a vágyam ez -
édesanyja ölében ül,
kis karját odanyújtja majd
apjának s nevet édesen
félignyílt ajakával.

Apja Manlius: őreá
üssön; s az, ki nem ismeri,
így ismerje föl; anyja jó
hírét tárja világ elé
arcával csecsemője.

Nemzetsége a jó anya
hírével legyen oly dicsért,
mint volt Telemachos, kinek
anyja, Penelope, dicső
hírét hagyta örökbe.

Ajtót zárjatok, ó, szüzek,
játszottunk eleget. Derék
házasok, legyen éltetek
szép, élvezze az ifjukort
nemszűnő szerelemben.
© copyright 17-10-2011 by Devecseri Gábor
Share this text:


Feel free to post messages about this carmen in the Carmen 61 section of the Catullus Forum.
The latest posts are:
 


  © copyright 1995-2013 by Rudy Negenborn