| Carmen 67 (in Hungarian by Devecseri Gábor) |
|
| |
| Available in
Latin,
Chinese,
Croatian,
English,
French,
Hungarian,
Italian, and
Scanned. Compare two languages here.
|
|
| |
CATULLUS
Ó, te, ki oly kedves vagy a férjnek is, és
az apának
szintén, üdvözlégy, Juppiter áldjon ezért,
házkapu; mondja a hír: Balbust szolgáltad
igyekvőn,
míg az öreg maga volt ebben a házban az
úr;
s mondja a hír: a fiát szolgálod már nem
igyekvőn,
mert az öreg kiterült, s házasok ajtaja
vagy.
Rajta, közöld, mért mondja a hír, hogy
megváltoztál
s nem vagy oly hű, mint hajdan, a
gazda iránt.
HÁZKAPU
Ez nem az én bűnöm, rámkenték (és ne
szeressen,
hogyha nem így van, e ház új ura,
Caecilius);
ember nincs, ki rám vétket foghatna
akármit
mégis a házkapuról véli a vétket a nép,
mert ha akármit lel, mit nem helyesen
cselekedtek,
rámkiabál rögtön: ,,Csak te vagy itt a
hibás!”
CATULLUS
Ezt bizony egyetlen szóval nem elég ha
kimondod;
tudják és lássák mindenek, úgy bizonyítsd.
HÁZKAPU
Hogy tehetem? Nem kérdeznek, ki se vágy e
tudásra.
CATULLUS
Hallani én akarom: mondd nekem el, ne
habozz.
HÁZKAPU
Azzal kezdem hát: mikor átadták a
menyasszonyt
szűzként, nem volt szűz. Ámde
korántsem a férj
nyúlt hozzá hamarabb: lágyabb volt
tőre a zsenge
céklánál, fityegett, ing közepére se tört:
apja a férjnek volt, mondják, ki az ágyba
berontott
és a szegény házat bűnbe sodorta
vele;
vagy mert vak szerelem lobogott vétkez
szive mélyén,
vagy nem volt képes nemzeni lomha fia,
s jobbizmú valamit kellett föllelni
akárhogy,
mely a leánykának végre megoldja
ővét.
CATULLUS
Hát jeles édesapáról szólsz, csuda
áhítatosról,
róla, ki sarjának jól az ölébe vizelt.
HÁZKAPU
S ez még nem minden, mit jól tud Brixia
róla
Brixia, mely Cygnus vára alatt terül el,
ott, hol a Mella folyik, lágy árral,
szőke habokkal,
Brixia, Veronám anyja, a
hőnszeretett;
mondja, hogy őt Cornelius is
bűnös bujasággal
tette magáévá, s kívüle Postumius.
Kérdezi tán valaki: ,,S mindezt honnan
tudod, ajtó?
hisz meg sem moccansz, állsz az urad
küszöbén,
nem szabad elmenned, sose hallod a nép
fecsegését,
deszka szorít, s e lakot csak kinyitod,
becsukod.”
Gyakran hallottam, mint suttog halk
susogással
szolgálóinak ő sorra e
vétkeiről,
névről emlegetett mindenkit, hitte
felőlem,
hogy nincsen nyelvem, sem kifigyelni
fülem.
Még valakit tett hozzájuk, kit nem nevezek
meg,
ráncba ne vonja vörös-szőrű
szemöldökeit.
Megtermett fickó, kire egykor pört
zúdított egy
színlelt terhesség és hazudott születés.
|
|
| © copyright 28-10-2011 by Devecseri Gábor |
|
| |
