| Carmen 62 (in Hungarian by Devecseri Gábor) |
|
| |
| Available in
Latin,
Chinese,
Croatian,
English,
French,
Hungarian,
Italian, and
Scanned. Compare two languages here.
|
|
| |
FIÚK
Itt van az este, fiúk, nosza, keljetek:
esteli csillag
csillan, a régenvárt, odafönt az olympusi
csúcson.
Itt az idő immár fölkelni a
dús lakomától;
már ideindul a szűz, már csendül
fennen a nászdal.
Hymen, ó Hymenaios, Hymen, jöjj, ó,
Hymenaios!
LEÁNYOK
Kelnek az ifjak, látjátok? Nosza rajta,
leányok;
lámcsak az Éj-csillag küldözgeti oetai
lángját.
Már bizonyos: csak nézd, mint szökkentek
fel a fürgék!
és nem is oktalanul: méltó a dalukta
figyelnünk.
Hymen, ó Hymenaios, Hymen, jöjj, ó,
Hymenaios!
FIÚK
Nem könnyű diadal vár minket,
rajta, legények:
próbálgatják már, amiket kieszeltek, a szűzek,
és nem hasztalanul: maradandó lesz a daluk
majd.
Nem csoda! teljes lelkünkből buzgón
törekedtek,
míg minekünk a fülünk itt volt, de a
gondolatunk ott;
joggal győznek ezért: a dicsőség gondba
szerelmes.
Most hát itt legalább szedjétek a lelketek
össze;
ők már kezdik a szót; illő, hogy zengjen a válasz.
Hymen, ó Hymenaios, Hymen, jöjj, ó,
Hymenaios!
LEÁNYOK
Hesperus, ég-e az égen nálad s jár-e
vadabb tűz?
Anyja öléből képes vagy
tovatépni a kislányt,
anyját átölelő szerető lányt,
ellened állót,
szűz hajadont, s odaadni az égővágyu
legénynek.
Megvett várral az ellenség tesz-e, mondd,
iszonyúbbat?
Hymen, ó Hymenaios, Hymen, jöjj, ó,
Hymenaios!
FIÚK
Hesperus, ég-e az égen nélad boldogítóbb tűz?
Lángoddal te erősíted meg a szent
köteléket,
mit terveztek már a szülők,
terveztek a férjek,
s nem kötik addig meg, míg föl nem kél a
te fényed.
Isteneink boldog jöttödnél adnak-e jobbat?
Hymen, ó Hymenaios, Hymen, jöjj, ó,
Hymenaios!
LEÁNYOK
Hesperus, ím közülünk egy társnőt, lányok,
elorzott
FIÚK
Mert amikor feltűnsz, fennvirraszt
mindig az őrség.
Éjjel a tolvaj rejtőzik, de te,
Hesperus, ismét
megtérsz s rajtakapod, te magad, neved új
csak: Eous.
(Hymen, ó Hymenaios, Hymen, jöjj, ó,
Hymenaios!)
Szidnak a szűzlányok szívesen,
színlelt panaszokkal.
Mit tesz ez? ám szidják, akit áhít titkon
szívük.
Hymen, ó Hymenaios, Hymen, jöjj, ó,
Hymenaios!
LEÁNYOK
Mint ahogyan titkon feslik zárt kertben a
bimbó,
nem tud róla a nyáj, soha meg nem tépik
ekével,
szél simogatja, a nap táplálja, nevelgeti
zápor,
sok fiatal fiu, sok hajadon sóvárog utána:
éles körmökkel leszakítva ha fonnyad,
azontúl
egy fiatal fiu, egy lány sem sóvárog
utána:
így van a szűz, míg érintetlen s
kedves a háznak;
a hogyha beszennyezi testét s elvész
tiszta virága,
egy fiatal fiunak s lánynak sem kedves
azontúl.
Hymen, ó Hymenaios, Hymen, jöjj, ó,
Hymenaios!
FIÚK
Mint ha csupasz földön társ nélkül nő fel a szőlő,
föl nem emelkedhet, sosem érlel mézizü
fürtöt,
földrekonyulva lapul súlyától gyönge
alakja,
hogy már-már gyökerével a legmagasabb
kacsig ér el;
gazdák nem keresik, borjacskák nem keresik
fel.
Majd ha a véletlen nőül társítja a
szilhez,
gazdák fölkeresik, borjacskák fölkeresik
már:
így van az érintetlen szűz is, míg
csak öregszik
társtalanul, de időben méltó nászra találva
drágább férjének
s nem utálja meg apja sem akkor.
(Hymen, ó Hymenaios, Hymen, jöjj, ó, Hymenaios!)
És az ilyen férjjel ne akarj tusakodni, te
szűzlány.
Nem helyes az, hisz apád maga volt, aki néki
adott már,
édesapád meg anyád, a szavukhoz hajlanod
illő.
Lányságod nemcsak magadé, egy rész a
szülőké:
harmada nemződé, egyharmada
édesanyádé,
harmada csak magadé: sose harcolj kettejük
ellen,
kik neki adták át jogukat, hozománnyal, a
vőnek.
Hymen, ó Hymenaios, Hymen, jöjj, ó,
Hymenaios!
|
|
| © copyright 17-10-2011 by Devecseri Gábor |
|
| |
