Pénzed nincs soha, nincs neked cseléded,
Furius, de poloska sincs, se pók, sem
tûzhely nálatok, ám apád, az ott van
mostoháddal: az õ foguk keményen
rágja szét a kovát is; oly kiváló
életed van ! Olyan derûs apád és
seprõnyél-felesége. Nem csodálom:
egyiktek se beteg s a gyomrotok jól
õröl és soha, semmitõl se féltek.
Tûzvész nem fenyeget, se házbeomlás,
sem tolvaj, sem egyéb veszély, se méreg.
S még hozzá: a szarú nem oly kemény és
száraz, mint a ti testetek, hidegtõl,
naptól és a tömérdek éhezéstõl.
Szárazabb nem akad. Tehát miért ne
volnál boldog ? Az orrfolyás se bánthat,
izzadság se gyötõr, hurut se, nyál se.
Tiszta vagy. De a tisztasághoz is tedd
hozzá, hogy feneked ragyog, miként a
sótartó, sohasem kakálsz egy évben
tíznél többször, az is kemény, keményebb,
mint a bab s a kavics, ha ujjaid közt
morzsolod, se kaparsz kezedre szennyet.
Hát íly szép a te életed, barátom,
Furius, ne becsüld le jószerencséd
s mert íly boldogan élsz, ne kérd ezentúl,
mint eddig, soha már a száz ezüstöt.

Furi, cui neque servus est neque arca
nec cimex neque araneus neque ignis,
verum est et pater et noverca, quorum
dentes vel silicem comesse possunt,
est pulcre tibi cum tuo parente
et cum coniuge lignea parentis.
Nec mirum: bene nam valetis omnes,
pulcre concoquitis, nihil timetis,
non incendia, non graves ruinas,
non facta impia, non dolos veneni,
non casus alios periculorum.
Atque corpora sicciora cornu
aut siquid magis aridum est habetis
sole et frigore et esuritione.
Quare non tibi sit bene ac beate?
A te sudor abest, abest saliva,
mucusque et mala pituita nasi.
Hanc ad munditiem adde mundiorem,
quod culus tibi purior salillo est,
nec toto decies cacas in anno;
atque id durius est faba et lapillis.
Quod tu si manibus teras fricesque,
non umquam digitum inquinare posses
haec tu commoda tam beata, Furi,
noli spernere nec putare parui,
et sestertia quae soles precari
centum desine: nam sat es beatus.