Vallom, hogy mindegy (másképp ne szeressen az ég sem):
Aemiliust száján vagy fenekén szagolom.
Mert az nem tisztább és tisztátalanabb ez,
vagy lehet úgy: tisztább és kellemesebb feneke,
mert foga nincs: hatláb nagy foggal tömve a szája,
s ínye akárcsak a nyűtt, ócska szekér huzata,
míg nevetése vigyor, nyáron nyílása a nőstény
öszvérnek, ha vizel, láthatod, éppenilyen.
Sok lányt megprütyköl, s mindenhol játssza a szépet.
Hát a malomba, szamár lába alá vele már !
Mert aki nő az ilyenhez hozzáér csak egy ujjal,
még a beteg hóhér seggibe is belenyal.

Non (ita me di ament) quicquam referre putaui,
utrumne os an culum olfacerem Aemilio.
nilo mundius hoc, nihiloque immundius illud,
verum etiam culus mundior et melior:
nam sine dentibus est. hic dentis sesquipedalis,
gingiuas vero ploxeni habet veteris,
praeterea rictum qualem diffissus in aestu
meientis mulae cunnus habere solet.
hic futuit multas et se facit esse venustum,
et non pistrino traditur atque asino?
quem siqua attingit, non illam posse putemus
aegroti culum lingere carnificis?