Khéjt mond Arriusunk, ha kéjről szólani kíván,
tőrbecsalást nem mond, tőhbecsalást szívesen;
s nyilván azt gondolja, hogy őt mindenki csodálja
szörnyen hangsúlyos tőhbecsalásaiért.
Gondolom: anyja is így mondotta s Líber, a bátyja
és anyjának idős apja is, anyja is így.
Minden fül fölüdült, mikor elküldték Syriába:
tiszta szavak szálltak könnyedén és szelíden,
szörnyű beszédétől nem kellett tartani többé;
s egyszer csak rémes hír üti meg füleink:
Arriusunk a ión tenger hullámain átkelt,
s most a szegény tenger már nem ión, de hión.

Chommoda dicebat, si quando commoda vellet
dicere, et insidias Arrius hinsidias,
et tum mirifice sperabat se esse locutum,
cum quantum poterat dixerat hinsidias.
Credo, sic mater, sic liber avunculus eius,
sic maternus avus dixerat atque avia.
Hoc misso in Syriam requierant omnibus aures:
audibant eadem haec leniter et leviter,
nec sibi postilla metuebant talia verba,
cum subito affertur nuntius horribilis:
Ionios fluctus, postquam illuc Arrius isset,
iam non Ionios esse sed Hionios.