Gellius, az mért van, hogy a szád, az a szép pici rózsás,
sápadtabb lesz, mint téli időben a hó,
hogyha kilépsz reggel, vagy hogyha a nyolcadik óra
serkent, nappali lágy álom ölén heverőt?
Nincs bizonyosság, nincs: vagy igaznak higgyem a híred:
férfibarátod van: vesszeje torkodig ér?
Így van: a kis Victor meggyötrött tagjai vallják
s vallja velük rútul nedvesedett ajakad.

Quid dicam, Gelli, quare rosea ista labella
hiberna fiant candidiora nive,
mane domo cum exis et cum te octava quiete
e molli longo suscitat hora die?
nescio quid certe est: an vere fama susurrat
grandia te medii tenta vorare viri?
sic certe est: clamant Victoris rupta miselli
ilia, et emulso labra notata sero.