Rufus, hasztalanul hittem, hogy jóakaróm vagy
(hasztalanul ? nagy s csúf árat is adtam ezért),
szívemhez lopakodtál s aztán minden erőmet
fölperzselted, jaj, minden igaz javamat
eltépted tőlem, te kegyetlen méreg, az élet
mérge, barátságunk végzete, csalfa barát.

Rufe, mihi frustra ac nequiquam credite amice
(frustra? immo magno cum pretio atque malo),
sicine subrepsti mi, atque intestina perurens
ei misero eripuisti omnia nostra bona?
eripuisti, heu heu nostrae crudele venenum
vitae, heu heu nostrae pestis amicitiae.