Csak ne csodáld, Rufus, hogy olyan no nincs, aki gyengéd
combját csúsztatná szíve szerint tealád;
bárha megingatnád kincsekkel, drága ruhákkal,
áttetszo, ragyogó drágakövekkel akár.
Egy bizonyos mese szól rólad, mely rontja a híred:
hogy vad bakkecskét orzöl a hónod alatt.
Ettol reszket mind. Ne csodáld: mert szörnyo vad állat,
nem szivesen feküszik véle a zsenge leány.
Vagy pusztítsd el ez orr-gyilkos vészt, ezt a kegyetlent,
vagy hogy eloled mind futnak a nok, ne csodáld.

Noli admirari quare tibi femina nulla,
Rufe, velit tenerum supposuisse femur,
non si illam rarae labefactes munere vestis
aut perluciduli deliciis lapidis.
laedit te quaedam mala fabula, qua tibi fertur
valle sub alarum trux habitare caper.
hunc metuunt omnes; neque mirum: nam mala valdest
bestia, nec quicum bella puella cubet.
quare aut crudelem nasorum interfice pestem,
aut admirari desine cur fugiant.