Jót nevettem előbb a nagy tömegben
egy fickón, aki míg Vatiniusra
dörgött Calvusom ékesen s csodásan,
így robbant ki magasba tárva karját:
”Istenek ! Be ügyesbeszédű babszem !”

Risi nescio quem modo e corona,
qui, cum mirifice Vatiniana
meus crimina Calvus explicasset,
admirans ait haec manusque tollens:
"di magni, salaputium disertum!"