Acmét tartja ölében és ekép szól
hozzá Septimius: "Szerelmem, Acmé,
halálos szerelemben égek, őrült
vággyal érted; amíg csak életünk tart,
így is lesz; ha hazudtam, Indiában
vagy forró Libyában egymagamra
támadjon haragosszemű oroszlán."
Tüsszentett Amor erre jobbfelöl, mint
balról már azelőtt, kegyes helyeslést.

Acmé hátrahajolt szeliden: édes
udvarlója megittasult szemére
bíbor ajka tapadt, s utána így szólt:
"Édes Septimius, te, életecském,
úgy szolgájuk Amort, csak őt, örökké,
mint igaz, hogy a tűz az én velőmben
még jobban lobog és hatalmasabban."
Tüsszentett erre Amor balfelől, mint
jobbról már azelőtt, kegyes helyeslést.

Jó sors volt vezetőjük, íme, lelkük
kölcsönös szerelemben ég. Nem adná
Acmét Septimius, szegény, a szír föld
kincséért, sem a nagy Britanniáért.
S Acmé Septimiushoz édes és hű,
benne lelte föl álmait, szerelmét.
Boldogabb szeretőket itt a földön,
másokhoz kegyesebb Venust ki látott?

Acmen Septimius suos amores
tenens in gremio 'mea' inquit 'Acme,
ni te perdite amo atque amare porro
omnes sum assidue paratus annos,
quantum qui pote plurimum perire,
solus in Libya Indiaque tosta
caesio veniam obvius leoni.'
Hoc ut dixit, Amor sinistra ut ante
dextra sternuit approbationem.
At Acme leviter caput reflectens
et dulcis pueri ebrios ocellos
illo purpureo ore suaviata,
'sic' inquit 'mea vita Septimille,
huic uni domino usque serviamus,
ut multo mihi maior acriorque
ignis mollibus ardet in medullis.'
Hoc ut dixit, Amor sinistra ut ante
dextra sternuit approbationem.
Nunc ab auspicio bono profecti
mutuis animis amant amantur.
Unam Septimius misellus Acmen
mavult quam Syrias Britanniasque:
uno in Septimio fidelis Acme
facit delicias libidinisque.
Wquis ullos homines beatiores
vidit, quis Venerem auspicatiorem?