E kis hajó, mely itt pihen, barátaim,
beszéli, hogy, ha vízreszállt, el is maradt
mögötte mind a többi, egy se volt, amely
legyőzte volna, bár rohant evezve, vagy
vitorlaszárnyon, őt, a szélsebes hajót.
Nem is tagadja ezt a vészes Adria
s a Cyclasok szegélye, egy szigetje sem,
dicső Rhodos s a szörnyű thrák Propontis és
a vad, viharsöpörte Pontus öble sem,
hol ő, a majd hajócska, még ligetke volt,
levélhajú: mivel Cytótus ormain
sűrűbeszédű lombja suttogott sokat.
Meséli, hogy tanúja vagy te, pontusi
Amastris és te is, Cytórus erdeje,
a csúcsodon meredt először, így beszél,
vizedbe mártogatta új lapátait
s urát utána vitte szörnyű tengeren
keresztül, annyi vészen át, akár a jobb,
akár a bal lepelt dagasztva fújt a szél,
s ha kedvező szelet kavarva Juppiter,
kötélzetét feszítve mindakétfelöl,
belékapott; a parti istenek felé
se szállt fohásza, egy se, míg a távoli
vizek felöl e tiszta tóhoz érkezett.
De ez csupán a múlt: szelid magány ölén
öregszik, itt ajánlja föl magát neked,
iker-fi Castor és ki Castor ikre vagy.

Phaselus ille, quem videtis, hospites,
ait fuisse navium celerrimus,
neque ullius natantis impetum trabis
nequisse praeterire, sive palmulis
opus foret volare sive linteo.
Et hoc negat minacis hadriatici
negare litus insulasve Cycladas
Rhodumque nobilem horridamque Thraciam
Propontida trucemve Ponticum sinum,
ubi iste post phaselus antea fuit
comata silva; nam Cytorio in iugo
loquente saepe sibilum edidit coma.
Amastri Pontica et Cytore buxifer,
tibi haec fuisse et esse cognitissima
ait phaselus, ultima ex origine
tuo stetisse dicit in cacumine,
tuo imbuisse palmulas in aequore,
et inde tot per impotentia freta
erum tulisse, laeva sive dextera
vocaret aura, sive utrumque Iuppiter
simul secundus incidisset in pedem;
neque ulla vota litoralibus deis
sibi esse facta, cum veniret a mari
novissimo hunc ad usque limpidum lacum.
Sed haec prius fuere; nunc recondita
senet quiete seque dedicat tibi,
gemelle Castor et gemelle Castoris.