Bánat gyötri Catullusod szívét, nagy
bánat, Cornificiusom, mi napról
napra jobban erősödik. Te könnyen
tudtad volna elűzni. Miért maradt el
ajkadról a vígasztalás ? Haragszom
rád. Hát így becsülöd szíves barátod?
Jól esnék a vígasz, habár csa egy szó
s búsabb, mint a szimónidészi könnyek.

Malest, Cornifici, tuo Catullo
malest, me hercule, et laboriose,
et magis magis in dies et horas.
Quem tu, quod minimum facillimumque est,
qua solatus es allocutione?
Irascor tibi. Sic meos amores?
Paulum quid lubet allocutionis,
maestius lacrimis Simonideis.