Parázna ház, s ti cimborák, a két sapkás
fivér lakásához közel, mit is hisztek?
Hogy senki másnak nincs bunkója, prütykölni
nektek szabad csak egyre-másra minden lányt?
A többi férfi számotokra bakkecske?
S mert százan és kétszázan ültök ott folyton,
úgy vélitek, hülyék, hogy egymagam kétszáz
íly kuksolót szájongyalázni nem mernék?
Mernék bizony, higgyétek el: tanyátoknak
homlokzatára hímvesszőket írok fel,
amért szerelmem elszökött ölemből, és
kit úgy szerettem, mint egy asszonyt sem fognak,
s kiért olyan sok szörnyü harcra keltem már,
most ott hever s a gazdag és nemes fickók
egymás után ölelgetik, gyalázat, s mind
a senkik és az utca férfiszajhái;
kivált te, hosszuhajzatú gavallérok
vezére, keltiber nyulak honából jött
Egnátius, kit ékesít sötétárnyú
szakáll s vizelletedtől csillogó fogsor.

Salax taberna vosque contubernales,
a pilleatis nona fratribus pila,
solis putatis esse mentulas vobis,
solis licere, quidquid est puellarum,
confutuere et putare ceteros hircos?
an, continenter quod sedetis insulsi
centum an ducenti, non putatis ausurum
me una ducentos irrumare sessores?
atqui putate: namque totius vobis
frontem tabernae sopionibus scribam.
puella nam mi, quae meo sinu fugit,
amata tantum quantum amabitur nulla,
pro qua mihi sunt magna bella pugnata,
consedit istic. hanc boni beatique
omnes amatis, et quidem, quod indignum est,
omnes pusilli et semitarii moechi;
tu praeter omnes une de capillatis,
cuniculosae Celtiberiae fili,
Egnati. opaca quem bonum facit barba
et dens Hibera defricatus urina.