“Évkönyvek”, Volusius-írta szar könyv,
váltsd be, mit szeretöm a szent Venusnak
s Cupidonak ígért. Igérte, hogy – ha
visszatérek ölébe, és kezem már
gyilkos jambusokat sosem rezegtet –
Héphaistosra ruházva, legsilányabb
költõnk mûvei legjavát a tûzben,
átkozott fahasábokon kivégzi.
S látta már szeretöm a legsilányabb
ez, s ezt adja a játszi isteneknek.
Most hát, ó, ki a kék vizek leánya
vagy s szent Cyprus ölében, Óriában
s Ankónban lakozol s a náddal ékes
Knídosban s Amathusban és ki Golgoit
kedveled s fogadód az Adriának
partján Durachium – ha nem találod
íztelennek ígéretét: fogadd el.
Közben, tûzbe veled, te durvasággal
megrakott, faragatlan és izetlen
“Évkönyvek”, Volusius-írta szar könyv.

Annales Volusi, cacata carta,
votum solvite pro mea puella.
Nam sanctae Veneri Cupidinque
vovit, si sibi restitutus essem
dessemque truces vibrare iambos,
electissima pessimi poetae
scripta tardipedi deo daturam
infelicibus ustulanda lignis.
Et hoc pessima se puella vidit
iocose lepide vovere divis.
Nunc o caeruleo creata ponto,
quae sanctum Idalium Uriosque apertos
quaeque Ancona Cnidumque harundinosam
colis quaeque Amanthunta quaeque Golgos
quaeque Durrachium Hadriae tabernum,
acceptum face redditumque votum,
si non illepidum neque invenustum est.
At vos interea venite in ignem,
pleni ruris et infacetiarum
annales Volusi, cacata carta.