Vágyom rád, gyönyörű kis Ipsithillám,
édesem, kicsikém, hivass magadhoz
déltájban pihenésre és vigyázz jól,
hogyha ezt akarod, nehogy bezárja
ajtódat valaki s hiába jőjjek.
El ne menj valahogy te is, maradj csak
otthon és ölelőzz velem kilencszer
egyfolytában. Akármi dolgod is van,
hívj már: mert az ebédemet megettem
s most hanyatt heverek, be jóllakottan !
és átfúrom az ingem és köpenykém.

Amabo, mea dulcis Ipsitilla,
meae deliciae, mei lepores,
iube ad te veniam meridiatum.
Et si iusseris, illud adiuvato,
ne quis liminis obseret tabellam,
neu tibi lubeat foras abire,
sed domi maneas paresque nobis
novem continuas fututiones.
Verum si quid ages, statim iubeto:
nam pransus iaceo et satur supinus
pertundo tunicamque palliumque.