Ki bírja nézni ezt, ki bírja tűrni ezt,
ha nem parázna, nagybelű, hazárdozó,
hogy most Mamurra úr Comáta Gallián,
s a távoli Britanniának kincsein?
Te szajha Rómulus, te nézed, eltüröd?
S ez gőgösen kicsordul önmagán is, és
meghágja mind az összes ágyakat, miként
egy hófehérke kis galamb, s Adóneus -
s te szajha Rómulus, te nézed, eltüröd?
Parázna vagy te, nagybelű, hazárdozó!
Ej, egyszem imperátorunk! E célra volt
utad nyugat legtávolibb szigetjein,
hogy most a szertekoptatott, rossz végtagod
szippantson össze százakat meg ezreket?
Ez ám aztán a nagyszerű gazdálkodás!
Nem volt elég, mit eddig elbujálkodott?!
Előbb az ősi kincseket folyatta el,
majd azt, amit Pontusban és Ibérián
rabolt - aranymosó Tagus, te jól tudod! -,
s rettegje most a gall is és Britannia?
Minek melengettek fekélyt? Egyet tud ez:
herdálni összehordva ősi kincseket!
s e célra most, ó, Róma két jó pászotra,
após te, vő te, mindent elveszejtetek?

Quis hoc potest videre, quis potest pati,
nisi impudicus et vorax et aleo,
Mamurram habere quod Comata Gallia
habebat uncti et ultima Britannia?
cinaede Romule haec videbis et feres?
et ille nunc superbus et superfluens
perambulabit omnium cubilia,
ut albulus columbus aut Adoneus?
cinaede Romule, haec videbis et feres?
es impudicus et vorax et aleo.
eone nomine, imperator unice,
fuisti in ultima occidentis insula,
ut ista vestra diffututa mentula
ducenties comesset aut trecenties?
quid est alid sinistra liberalitas?
parum expatrauit an parum elluatus est?
paterna prima lancinata sunt bona,
secunda praeda Pontica, inde tertia
Hibera, quam scit amnis aurifer Tagus:
nunc Galliae timetur et Britanniae.
quid hunc malum fouetis? aut quid hic potest
nisi uncta devorare patrimonia?
eone nomine urbis opulentissime
socer generque, perdidistis omnia?