Piso ürestarsolyú követői,
kik sose görnyedtek nagy terhek alatt,
Veranius barátom és Fabullus,
na mi újság? Elég-e már a lőre,
mivel itatnak, ha szomjas a szátok?
Több hasznot húztok-e mint én, amikor
pártfogómat követve azt számoltam
fizetésnek, ami csak kiadás volt?
Elbánt Memmius velem sokszor és jól,
s én tűrtem, mintha hímkurvája lennék.
Ahogy látom, ugyanakkora rúdnak
behajolva kapjátok ti hátulról
most a jutalmat. Kövesd a nagy embert!
Ez a kettő is az istenek átka,
gyalázat Remusra és Romulusra.

Pisonis comites, cohors inanis,
aptis sarcinulis et expeditis,
Verani optime tuque mi Fabulle,
quid rerum geritis? Satisne cum isto
vappa frigoraque et famem tulistis?
Ecquidnam in tabulis patet lucelli
expensum, ut mihi, qui meum secutus
praetorem refero datum lucello?
O Memmi, bene me ac diu supinum
tota ista trabe lentus irrumasti.
Sed, quantum video, pari fuistis
casu: nam nihilo minore verpa
farti estis. Pete nobiles amicos!
At vobis mala multa di deaeque
dent, opprobria Romuli Remique.