Parázna Thallus, elpuhult, puhább, akár a nyúlszőr
puhább, akár a lúdpehely, vagy mint a füllebernyeg,
vagy mint a pók öreg, poros hálója és a vének
lankadt szemérme, ám vadabb a förgeteg viharnál,
ha más buját a nők felé taszít az istenasszony,
küldd vissza kis kabátomat s a saetabisvidéki
kendőt s a tarka vásznakat, melyekre rávetetted
magad, sajátjaid gyanánt fitogtatod, te bamba,
küldd vissza már, ne tartogasd enyves kezedben őket,
mert máskülönben elpuhult kacsódra és puhácska
kis oldaladra ostorom gonosz betűket éget
s majd hánykolodol vészesen, miként silány hajócska
a tenger óriás vizén, veszett vihar szelében.

Cinaede Thalle, mollior cuniculi capillo
vel anseris medullula vel imula oricilla
vel pene languido senis situque araneoso,
idemque, Thalle, turbida rapacior procella,
cum diva mulier aries ostendit oscitantes,
remitte pallium mihi meum, quod involasti,
sudariumque Saetabum catagraphosque Thynos,
inepte, quae palam soles habere tamquam avita.
Quae nunc tuis ab unguibus reglutina et remitte,
ne laneum latusculum manusque mollicellas
inusta turpiter tibi flagella conscribillent,
et insolenter aestues, velut minuta magno
deprensa navis in mari, vesaniente vento.