Ó, Juventiusok közütt te legszebb,
köztük, kik ma is élnek, és kik éltek,
és kik még ezután születni fognak,
Mídás kincseit add ez úrnak inkább
- mert hát nincs neki pénze, nincs cselédje -
semminthogy magad elviseld szerelmét.
”Hogyan ? Hát nem előkelő gavallér ?”
kérded. Az: de cselédje, pénze nincsen.
Szépítsd ezt, vagy akár ügyet se vess rá,
mégsincs pénze, cselédje sincs ez úrnak.

O qui flosculus es Iuventiorum,
non horum modo, sed quot aut fuerunt
aut posthac aliis erunt in annis,
mallem divitias Midae dedisses
isti, cui neque servus est neque arca,
quam sic te sineres ab illo amari.
'Qui? Non est homo bellus?' inquies. Est:
sed bello huic neque seruus est neque arca.
Hoc tu quam lubet abice elevaque:
nec servum tamen ille habet neque arcam.