Pénzed nincs soha, nincs neked cseléded,
Furius, de poloska sincs, se pók, sem
tűzhely nálatok, ám apád, az ott van
mostoháddal: az ő foguk keményen
rágja szét a kovát is; oly kiváló
életed van ! Olyan derűs apád és
seprőnyél-felesége. Nem csodálom:
egyiktek se beteg s a gyomrotok jól
őröl és soha, semmitől se féltek.
Tűzvész nem fenyeget, se házbeomlás,
sem tolvaj, sem egyéb veszély, se méreg.
S még hozzá: a szarú nem oly kemény és
száraz, mint a ti testetek, hidegtől,
naptól és a tömérdek éhezéstől.
Szárazabb nem akad. Tehát miért ne
volnál boldog ? Az orrfolyás se bánthat,
izzadság se gyötőr, hurut se, nyál se.
Tiszta vagy. De a tisztasághoz is tedd
hozzá, hogy feneked ragyog, miként a
sótartó, sohasem kakálsz egy évben
tíznél többször, az is kemény, keményebb,
mint a bab s a kavics, ha ujjaid közt
morzsolod, se kaparsz kezedre szennyet.
Hát íly szép a te életed, barátom,
Furius, ne becsüld le jószerencséd
s mert íly boldogan élsz, ne kérd ezentúl,
mint eddig, soha már a száz ezüstöt.