Ó, ki kedvesemé vagy, kis madárka,
ó, kit játszva ölel magához ő, kit
gyakran ingerel és kinek kisujját
nyújtja, hogy dühösen csipogva csipkedd!
amikor gyönyörű egyetlenemnek
kedve támad eképpen szórakozni
- tán, hogy bánatait felejtse kissé,
s gyötrő lángja belül szunnyadjon addig -,
bár tudnék veled én is elmulatni,
s űzhetném el a bút nehéz szivemről.

Passer, deliciae meae puellae,
quicum ludere, quem in sinu tenere,
cui primum digitum dare appetenti
et acris solet incitare morsus,
cum desiderio meo nitenti
carum nescio quid lubet iocari
et solaciolum sui doloris,
credo ut tum gravis acquiescat ardor:
tecum ludere sicut ipsa possem
et tristis animi levare curas!