|
Carmen 110 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Aufíléna, becsüljük a jó szeretőt, ki a pénzért
megteszi azt, amiért kapta; te csak hitegetsz
s aztán rászedsz engem, csalfa vagy; adni nem adsz, de
vinni viszel, látod, csúf ez a tett nagyonis.
Mert ki megadja, derék, s aki meg sem ígéri, erényes,
Aufíléna, de mert áradat elfogadod
és aztán megcsalsz, rosszabb vagy, mint az utolsó
fösvény szajha, ki már végleg eladta magát.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Aufillena, bonae semper laudantur amicae:
accipiunt pretium, quae facere instituunt.
tu, quod promisti, mihi quod mentita inimica es,
quod nec das et fers saepe, facis facinus.
aut facere ingenuae est, aut non promisse pudicae,
Aufillena, fuit: sed data corripere
fraudando officiis, plus quam meretricis auarae
quae sese toto corpore prostituit.
|
|
|
|
|
Do you see a typo? Do you have a translation? Send me your comments! |
|
| |