Volt, aki vágyódott, de reményeveszetten esengett,
s vágya betelt mégis ? Mert ez a szív öröme.
Így ülök most én is, Lesbia, kedvem aranynál
drágább, mert itt vagy, mert ki után a remény
vígasza nélkül sóvárogtam, kedvesem, újra
hozzámjössz, önként. Tiszta fehér jegyű nap !
Van, ki szerencsésebb nálam, vagy van gyönyörűség,
mely több ennél ? Tud mondani bárki ilyet ?

Si quicquam cupido optantique optigit umquam
insperanti, hoc est gratum animo proprie.
Quare hoc est gratum nobis quoque carius auro
quod te restituis, Lesbia, mi cupido.
Restituis cupido atque insperanti, ipsa refers te
nobis. O lucem candidiore nota!
Quis me uno vivit felicior aut magis hac est
optandus vita dicere quis poterit?