Caaelius Aufílénust, Quintius Aufílénát
kergeti, mindkettő dísze Verona remek
ifjúságának, s nővért szeret egyik, a másik
fívért; mint mondják: íme a célratörés
így testvéri. Melyiknek kedvezzek ? Neked, édes
Caeliusom, mert míg marta velőmet a nagy,
vészes láng, a barátságod hű volt s egyedüli.
Fel hát, Caeliusom, légy sikeres szerető.

Caelius Aufillenum et Quintius Aufillenam
flos Veronensum depereunt iuvenum,
hic fratrem, ille sororem. hoc est, quod dicitur, illud
fraternum vere dulce sodalicium.
cui faveam potius? Caeli, tibi: nam tua nobis
perspecta ex igni est unica amicitia,
cum vesana meas torreret flamma medullas.
sis felix, Caeli, sis in amore potens.