Barátaim legdrágábbja, Veranius,
Még ha százan s ezren is lennének,
Kik hozzád eljönnének, haza a
Fivéreidhez s idős jó anyádhoz ?
Megjöttél ! Óh, mily örömhír !
Látni foglak s hallani, mint mesélsz
Ibéria tájairól és népeinek tetteiről,
Szokásaidról. Nyakadat átkarolva
Szemeidet s ajkaidat csókkal illetem.
Óh, hány szerencsés ember van, aki
Nálam szerencsésebb és boldogabb ?